3. fejezet

3.fejezet

Sziasztok! Megérkezett a harmadik fejezet :) Remélem tetszeni fog :)

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

„Élnek emberek, akik életük tragédiájáért a teremtőt okolják, nem gondolkodnak el, talán azért történt, hogy kizökkentse őket az addigi életükből, és egy másik utat nyisson meg számukra.”

/J. J. Stalter/

Napfény, lágy szellő, kellemes zongorajáték. Ezek vettek körül, miközben kint ültem a kertben. Hihetetlenül boldognak éreztem magam, de az okát nem tudnám megmagyarázni. Egyszerűen csak szárnyalni tudtam volna a boldogságtól és úgy éreztem minden a helyére került az életemben. Csak ültem ott, nyugalom vett körül és átadhattam magam a pihenésnek. Kortyolgattam a kedvenc gyümölcs koktélomat, majd hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülem. Oldalra néztem, de pont szemembe sütött a nap így nem láthattam, hogy ki közeledik felém, de éreztem, hogy nem kell tartanom az illetőtől. Mosolyogva néztem felé, de fogalmam sem volt, hogy ki ő. Már majdnem odaért hozzám, amikor egy hatalmas sikoly törte át a meghitt hangulatot.

Hirtelen riadtam fel és először azt sem tudtam hol vagyok. Gyorsan körbenéztem és rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. Sehol napfény, se zene, se az a bizonyos személy, aki ott volt velem csak épp nem láttam az arcát. Ekkor megint hallottam azt a sikolyt. Mint akit ágyúból lőttek ki, gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lerohantam az emeletről. Felkaptam egy esernyőt a lépcső mellől és berontottam a nappaliba.

•        Mi az? Mi történt? – kérdeztem riadtan, majd ahogy megláttam mi van a nappaliban azonnal megnyugodtam, hogy nincs semmi komoly baj. Bella ült a földön körülötte szétdobált papírdarabok és egy fekete magas sarkú cipőt ölelgetett.

 

•        Jaj Kris ezt nézd! Végre megjött a cipőm, amit rendeltem. – nézett rám kislányosan.

 

•        Ez most komoly? – kérdeztem hitetlenkedve. – Azért lármáztál, mert megjött a cipőd? – értetlenkedtem. Néha tényleg olyan, mint egy nagy gyerek.

 

•       Jaj, ne haragudj, de annyira örülök neki. – nézett rám bűnbánóan.

 

•       Jól van, megbocsájtok! – sóhajtottam fel, majd hozzá tettem. – Egyetlen feltétellel.  Készítesz nekem egy hatalmas adag kávét. – mondtam.

 

•       Máris! – pattant fel és rohant ki a konyhába. Mosolyogva néztem, majd elindultam utána.

•      És milyen volt a randi? – kérdeztem miután leült velem szembe.

 

•        Igazság szerint nem voltam annyira elájulva tőle. – mondta. – Semmi közös nincs bennünk aztán alig volt miről beszélgetnünk. – rántotta meg a vállát. – De semmi baj, majd jön a következő. – kacsintott rám. – De inkább te mesélj, hiszen elég sokáig voltál távol tegnap este. – nézett rám. Na igen, mire haza értem addigra elaludt és nem tudott kifaggatni.

 

•       Miután kitettem Ashleyéket a reptéren kocsikáztam egy kicsit és kikötöttem a Latin Dance klubban. Jó volt újra ott lenni és beszélgetni Kaylaval. Aztán persze ha már ott voltam, akkor a tánc sem maradhatott ki. – mosolyodtam el, ahogy felidéztem a tegnap estét. – A parketten pedig megismerkedtem valakivel. – mondtam mire egyre kíváncsibban nézett rám.

 

•       Na mesélj! – vigyorgott, mint a tejbe tök.

 

•        Jacksonnak hívják, ügyvéd és nagyon jó pofa. Ha minden igaz, akkor ma találkozunk.

 

•      Juj de jó végre te is találtál valakit. – örvendezett. – Itt az ideje, hogy végre elfelejtsd azt a felfuvalkodott hólyagot. – utalt ezzel a jelzővel Tomra. Nagyon is tisztában van vele ő is, hogy nem vagyok még teljesen túl rajta.

 

•        Azért ne kiabáljunk el semmit. – hűtöttem le a lelkesedését több-kevesebb sikerrel.

 

•        Jaj, ne legyél már ennyire pesszimista. – szólt rám. – Most pedig elmehetnénk valahova reggelizni. Semmi kedvem itthon ülni megint. – vetette fel az ötletet, így hamarosan már egy kávézóban fogyasztottuk a reggelinket.

 

•         Beszéltél Kellannal? – érdeklődött barátnőm.

 

•         Még nem hívott én meg nem akarom zavarni. – rántottam meg a vállam.

 

•        Félre értesz. Arra gondoltam, hogy Robról beszéltél e vele. – tért a lényegre.

 

•        Nem beszéltem neki róla és már mondtam, hogy egyenlőre nem is fogok. Nem akarom, hogy még emiatt is aggódnia kelljen. – pillantottam rá.

 

•        Nagyon dühös lesz, ha megtudja, hogy elhallgattad.

 

•       Tudom, de majd meg fog békélni. Ki kell derítenem az igazat, de ha őt is beavatom, akkor nem engedi, majd hogy nyomozgassak.

 

•        Kristen! Itt nincs mit kideríteni. El ne hidd már, amit mond. A szüleid jó emberek voltak és senkinek nem ártottak. – nézett rám egyre dühösebben. Tudtam, hogy ez a nézés nem nekem szól hanem Robnak, aki a felbukkanásával ismét felbolygatta az életünket, és ha így halad még tönkre is teheti.

 

• Tudom, de akkor is van bennem egy kis gyanakvás. Ugyan már ne nézz így rám. - szóltam rá. - Te is tudod, hogy túl tökéletes volt a családunk. Az lehetetlen, hogy senkinek nincsenek titkai. Minden családban vannak bonyodalmak és erős a gyanú. hogy a miénk sem volt kivétel csak épp nem tudtunk róla. - fejeztem be határozottan. - Már csak azt kell kiderítenem, hogy mi volt az.

 

• És Robert szülei? - kérdezett vissza.

 

• Egészen biztos vagyok benne, hogy Ők sem teljesen ártatlanok. Muszáj kiderítenem a történteket és elmondani Robertnek, akkor talán végre békén hagy minket.

 

• Ahogy érzed. Ha gondolod segíthetek. - ajánlotta fel.

 

• Rendben van és köszönöm. Akkor most már bevallom, hogy tegnap a céghez is besurrantam hátha találok valamit a régi papírok között, de semmire nem jutottam. - ismertem be csalódottan. Még otthon a padlásra vitt holmikat is megnéztem de teljes zsák utca.

 

• És Mr Smith? - szólalt meg hirtelen Bella, mire felkaptam a fejem. - Ő régi jó barátja és üzlettársa volt a szüleidnek.

 

• Bella te zseni vagy. - közöltem vele vigyorogva. Végre látok rá esélyt, hogy véget vessek ennek a zűrzavarnak. - Akkor indulhatunk? - pattantam fel.

 

• Most? - kérdezte hitetlenkedve.

 

• Mire várjunk. Minél hamarabb kiderül minden annál hamarabb zárhatjuk le a múltat.

 

• Oké menjünk. - majd össze szedtük magunkat és elindultunk kifelé. Azonban mielőtt még elértük volna a kijáratot egy furcsán ismerős ember sétált be a kávézóba egy másik férfival akinek a szemüveg és a sapka miatt nem tudtam kivenni az arcát. Ahogy közelebb értek szinte kővé dermedtem és megfagyott a vér az ereimben. Az egyik férfi Jackson volt a tegnap esti táncpartner a másik viszont egy elég kellemetlen alak, Robert. És láthatóan elég jól ismerték egymást és nevetve közeledtek egy asztalhoz. Azonban Jackson azonnal kiszúrt és felénk vette az irányt.

 

• Kristen! - jött volna közelebb hogy megpusziljon, de elhajoltam. Hogy tehette ezt? Hiszen egészen biztos, hogy tudja mi a helyzet és hogy lebukott. Erre még folytatná ezt a színjátékot? - Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve.

 

• Még hogy mi a baj? - pont ekkora ért oda Bella aki rendezte a számlát valamint ekkor érte be Jacket Robert.

 

• Jackson ugye nem ő a tegnap esti nő akiről meséltél? - szólalt meg Robert jég hideg hangon.

 

• De ő az. - bólintott az említett. - Kristen ő itt az egyik legjobb barátom Robert. 

 

•  Hát ez remek! - csattantam fel, de Robert félbeszakított.

 

• Jackson Ő az akinek a családja tönkre tette a szüleim életét és ezáltal az enyémet is. - ismertette Jackkel a dolgokat vagyis azt amit ő hitt.

 

• Hogy mi? - teljesen ledöbbent. Tehát nem tudta. Ez viszont akkor sem változtat a tényeken.

 

• Gyere Kristen menjünk. - húzott volna el Bella, hogy megelőzzön egy komolyabb vitát.

 

• Hagyj. - rántottam ki a kezéből az enyémet és Robert felé fordultam. Nem hagyom, hogy ismét megfélemlítsen. Annak az időnek vége. Majd ezzel a gondolat foszlányommal egy időben egy hatalmas pofont kevertem le neki. Mindenki döbbenten kapta felénk a fejét, de senki nem volt úgy megdöbbenve, mint Robert. 

 

• Kristen Stewart most azonnal elmegyünk. - csattant fel Bella és kirángatott a kávézóból. Azt azonban nem vettük észre, hogy Rob és Jack is elindultak kifelé csak már mikor utolértek és Robert el nem kapta a karomat.

 

• Na idefigyelj! Ezt mégis hogy merted? - néz rám iszonyú dühösen, de már nem rettenek meg tőle. Elég volt.

 

• Azt ne mond, hogy nem érdemelted meg? - kérdeztem vissza. - Azok után, hogy mennyi fájdalmat okoztál a családomnak? 

 

• És a tied az enyémnek? - eközben Jack és Bella némán álltak a háttérben és figyeltek minket.

 

• Az meg sem fordult abba a csökött agyadban, hogy a te szüleid sem ártatlanok? Vagy esetleg, hogy kiderítsd mi is történt valójában? Honnan tudod, hogy a teljes történetet ismered? - erre már nem tudott mit mondani és egy kicsi bizonytalanságot is láttam a szemeiben, de amilyen hamar jött olyan hamar el is tűnt. 

 

• A szüleim soha nem hazudtak volna egy ilyen kaliberű dologban. - vágott vissza, de már korántsem olyan magabiztosan mint eddig. 

 

• Elég! - szólt ránk egyszerre Jack és Bella. - Nem hagynátok ezt abba? - mondta Bella könyörgően.

 

• Az meg sem fordult a fejetekben, hogy együtt kiderítsétek az igazságot? Ha pedig kiderült, akkor legalább lenne okotok egymás torkának ugrani, de most egyikőtök sem tud szinte semmit. Robert téged sem így ismertelek, mint aki ilyen felelőtlenül cselekszik. - dorgálta meg Jack.

 

• Hát még ha tudnád, hogy két éve el is raboltatott. - morogtam csendesen, de így is meghallotta. 

 

• Hogy mi? - hallottam Jack döbbent hangját. - Rob igaz ez? - kérdezte őt, de erre nem válaszolt csak haragosan nézett rám továbbra is.

 

•  Nekem volna egy javaslatom. - szólalt meg Bella is. - Együtt négyen kiderítsük az igazságot és végre megszabadulhatnánk ettől a tehertől és megakadályozhatnánk, hogy esetleg valakinek komoly baja essen. - fejezete be mire Robbal hitetlenkedve néztünk rá. Még hogy mi együtt dolgozzunk? Kizárt dolog. 

 

 

Bő fél óra múlva viszont már csak azon kaptam magam, hogy egy kocsiban ülök az általam olyan nagyon gyűlölt férfival. Miután Bella és Jack leállított minket addig győzködtek, míg végül bele nem mentünk a közös munkába. Így történt, hogy mi leraktuk otthon a kocsinkat majd négyen egy kocsival indultunk el Mr Smith házához. Megbeszéltük, hogy ott kiraknak minket, addig meg Rob és Jack Roberték házát kutatják fel régi szerződések, iratok után. Viszont azt még mindig nem mesélte el, hogy milyen történetet meséltek a szülei az én családomról ami miatt tönkre akar minket tenni. Az úton gondolataimba merülve bámultam ki az ablakon. Hogy mehettem ebbe bele? Már csak az kellene, hogy hátba is támadjon. Fogalmam sincs, hogy fogunk tudni a történtek után együtt dolgozni. Ráadásul még Bella ötlete is volt akit tudja, hogy miken mentem keresztül Robert miatt a múltban. Gondolataimból Bella hangja rángatott ki.

 

 

• Kris! Megjöttünk. - mondta.

 

• Akkor egy óra múlva jó ha értetek jövünk? - kérdezte Jack.

 

• Tökéletes. - szólalt meg helyettem Bella. - Annyi időnek elégnek kell lennie. - Majd elindultunk a bejárati ajtóhoz. Nem kellett a csengetés után sokat várnunk, mert szinte azonnal ki is nyílt az ajtó.

 

• Bella, Kristen! Mi szél hozott erre benneteket? - invitált minket beljebb Mr Smith.

 

• Üdv! - köszöntünk mi is. 

 

• Egy kis teát vagy kávét? - kínált meg minket.

 

• Nem kérünk köszönjük. - mondtuk, majd miután helyet foglaltunk a nappaliba belefogtam a mondandómba.

 

• Igazság szerint egy régi ügy miatt kerestük most fel, amiről még a bátyám sem tud szóval szeretném ha ez hármunk között maradhatna. - kezdtem bele mire beleegyezően bólintott. - Nos, a szüleim és a Pattinson család kapcsolata érdekelne. - folytattam, mire kikerekedett a szeme és már tudta is hogy kikre gondolok.

 

• Tudsz..tudsz erről a dologról bármit is? - kérdezte rekedten.

 

• Semmit és épp ezért jöttünk önhöz. - mondta Bella helyettem.

 

• Hát jól van. Sejtettem hogy előbb vagy utóbb kérdezni fogod te vagy a bátyád. Helyezzétek kényelembe magatokat, mert ez egy hosszú mese lesz. - sóhajtott fel. Erős volt a gyanúm, hogy amit most hallani fogok nagyon nem fog tetszeni, de én akartam megtudni az igazságot, ezért szembe nézek vele. Majd minden erőmmel Mr Smithre koncentráltam. Ő nagy levegőt vett és belekezdett a mesélésbe.............