4. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett a folytatás! :D Próbáltam most egy kicsit hosszabb és jobb fejezetet összehozni remélem sikerült :)

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

„Az igazság mindig meglepőbb a kitalálásnál, néha nehezebb elhinni, mint az üres kérkedést. Megtörténik, hogy az ember nem hisz a saját szemének.”

/Jurij Ritheu/

•          Az egész történet még a születések előtt kezdődött! – kezdett bele a mesélésbe Mr Smith mi pedig feszülten hallgattuk. – A te szüleid Kris és a Pattinson szülők az egyetem óta elválaszthatatlan barátok voltak. Együtt szerezték meg a diplomát és együtt alapították a céget.  Nem sokkal az alapítás után csatlakoztam én is hozzájuk, amikor még minden a legnagyobb rendben ment. – látszott rajta, hogy nehezére esik ez az egész, de ha már eljöttem nem lépek. – Évekig remekül ment minden azonban egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. – sóhajtott fel keserűen. – Egyik nap arra értem be az irodába, hogy az apád és John, Robert apja egymásnak estek és ott ütötték a másikat ahol érték.  Alig lehetett őket szétválasztani. Hívtam a biztonságiakat és elkülönítettük őket, mert még egy légtérben sem tudtam tartózkodni tovább. Bementem apádhoz, hogy kifaggassam a történtekről, mert Johnnal lehetetlen volt beszélni. Megállás nélkül azt hajtogatta, hogy ha még egyszer a közelébe megy apád, akkor megöli. Soha nem láttam még őket így. Mindig voltak kisebb nagyobb viták, de idáig soha nem fajultak el a dolgok. Habár akkor az utóbbi időbe sokszor összevitatkoztak a cég miatt, mert sokszor nem egyeztek az elképzeléseik és általában apád nyert, mert neki nagyobb befolyása volt mivel ő volt a fő részvényes.

•          De mégis min vesztek össze? – kérdeztem rá a lényegre, mert már untam a mellébeszélést.

•          Nyugalom, mindjárt rátérek a lényegre. – intett le. – Tehát bementem apádhoz és kifaggattam. – nyelt egy nagyot mielőtt folytatta volna, nekem meg egyre rosszabb előérzetem lett. – Nos, kiderült, hogy édesanyád megcsalta apádat Johnnal. – nyögte ki hosszú kínlódás után, mire én teljesen ledöbbentem. Ilyen nincs! Képtelenség, lehetetlen a szüleim imádták egymást.

•          Hogy mi? – kérdeztem vissza, mint aki reméli, hogy csak rosszul hallott. – Az ki van zárva. Anyám soha nem tett volna ilyet. – nyögtem kezembe temetve az arcomat. A szüleimről felépített meghitt kép lassan összedőlni látszott.

•          Sajnálom Kristen, de az az igazság. Még csak nem is egy rosszindulatú pletykáról van szó, mivel anyád beismerte. Nem tudott élni a lelkiismeret furdalásával és bevallott mindent. – mondta Mr Smith sajnálkozva.

•          Kérem, folytassa. – szólalt meg helyettem Bella. Ő is sejtette, hogy ennyivel nincs lezárva a téma.

•          Nos, mint kiderült édesanyád nem bírta sokáig magában tartani a dolgot. Akkoriban kicsi el voltak hidegülve egymástól mivel apád folyton dolgozott, hogy felvirágoztassa a céget így Mary kicsit elhanyagolva érezte magát. – folytatta. – John felesége meg akkor utazott el hosszabb időre a beteg nagymamájához. Mary nagyon megbánta a dolgot és hetekig gyötörte magát emiatt mire elmondta apádnak, hogy mit tett. Ezt már ő mesélte, mikor megkerestem. – kortyolt bele a teájába.

•          És Robert szülei? – kérdeztem pár perc hallgatás után mikor már úgy, ahogy összeszedtem magam. Teljesen sokkoltak a történtek.

•          Róluk az eset után nem sokat hallottam, sőt még talán Rob édesanyja, azóta sem tudja a történetet. Annyit tudok, hogy akkor John nem mondott neki semmit arról, hogy miért vesztek össze apáddal, majd később egy kitalált történettel hallgattatta el, persze Lucast beállítva hibásnak.

•          A céggel mi lett? – kérdezte mellettem Bella.

•          Mivel Lucas volt a főrészvényes és a cég volt a mindene persze hogy nem akart megválni tőle így megvásárolta John részét, így ketten maradtunk.

•          És csak úgy belement ebbe az egészbe? – hihetetlennek tartottam.

•          Nem egészen. Lucas az összeg dupláját ígérte neki, ha végleg kiszáll az életükből ugyanis megállás nélkül üldözte Maryt, hogy apádat hagyja ott és szökjenek meg együtt.

•          De hát ott volt neki a felesége. – hitetlenkedett Bella.

•          Igen ott volt, de John még az egyetemen szemet vetett Maryre, de kikosarazta és Lucassal összeházasodtak az egyetem után. John látszólag beletörődött és játszott a bizalmas barátot, de az első adandó alkalommal kihasználta Mary érzékenységét. – látszott, hogy Mr Smitht is megviselte a múlt felidézése.

•          Engem Lucas felesége Elizabeth faggatott, hogy mi történt a fiúk között és ebből tudtam meg, hogy John gerinctelen féreg módjára nem avatta be őt, majd később hazugságokkal tömte tele a fejét.

•          Mi féle hazugságokkal?

•          Pontosan én sem tudom, de a lényege az volt, hogy Lucas kidobta a cégtől és megfosztotta a vagyonától.

•          Elizabethnek nem tűnt fel, hogy gyarapodott a bankszámlájukon lévő összeg? – kérdeztem értetlenül.

•          Sajnos részleteket nem tudok róluk, mert az incidens után két hónappal elköltöztek Colorádóba. Annyit tudtam meg, hogy rá fél évre kiderült, hogy gyerekük lesz, 9 hónappal később pedig megszületett Robert.

•          És a szüleim?

•          Ők pedig próbálták rendbe hozni a házasságukat. Nagyon szerették egymást, így meg sem fordult a fejükben a válás. Sőt még talán az egész incidens megerősítette a kapcsolatukat. Már előtte is próbálkoztak, de Mary sehogy sem esett teherbe, így úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy kisfiút. Kellan az első perctő kezdve elvarázsolta őket. Akkor döntöttek úgy végleg, hogy megmentik a kapcsolatukat és ebben Kellannak nagy szerepe volt. Utána meg persze neked, hiszen bátyád érkezése után két hónappal kiderült, csak lehet közös gyerekük. Végül megszülettél te is és kezdett elhomályosodni a múlt. – fejezete be a mesélést. Pár percig csak szótlanul ültem és alig akartam elhinni ezt az egészet. Anya hogy tehette ezt? Még ha el is távolodtak egymástól attól még szerették a másikat. Ez nem lehet elég indok a megcsalásra. Apró darabokra hullott az az idilli kép, ami bennem élt a családomról. Tényleg nem különbözött az enyém sem a többi családétól. Semmi és senki nem tökéletes, még ha próbáltam is ezt elhitetni magammal.

•          Sajnálom Kristen! – szólalt meg hosszú hallgatás után Mr Smith. – Nem akartam ezt neked elmondani, de az egyik ismerősöm mondta, hogy a legfiatalabb Pattinson visszajött a városba. Sejtettem, hogy emiatt előbb vagy utóbb meg fogsz keresni miatta. Ha jól sejtem a bátyád nem tud róla. – nézett rám mindentudóan.

•          Nem. Így is van elég baja, nem akartam még ezzel is terhelni.

•          Van esetleg bármi ötlete, hogy Robert miért akart ártani Kristennek? – kérdezte Bella.

•          Véleményem szerint az apja eleve úgy nevelte, hogy a Stewart család az ellenség és elhitette vele, hogy apád tönkre tette a családjukat. Ha jók az értesüléseim az apja elkártyázta a vagyonuk háromnegyedét, majd meghalt és Robra meg az édesanyjára hagyta a kölcsönök visszafizetését. Szerintem épp ezt használta fel, hogy táplálja Robert dühét. – fejtette ki a véleményét. – Mondhatta azt, hogy az apád kisemmizte és azért mentek szinte teljesen tönkre meg még kitudja mivel tömhette tele az agyát, ami miatt bosszút esküdött. Találkoztál vele ugye? – kérdezte habár tudja a választ.

•          Igen találkoztunk. – bólintottam. – Közölte, hogy addig nem nyugszik, amíg tönkre nem tesz minket. Épp ezért akartam kideríteni, hogy mi az igazság. Sőt még a cégénél a régi dokumentumokat is átnéztem, de semmit nem találtam. – vallottam be.

•          Azon nem is csodálkozom, mert Lucas minden ehhez köthető papírt, szerződést elégetett, hogy még véletlenül se derüljön ki az igazság. – ismerte be.

•          Tehát ha nem rabolnak el, ha ne halnak meg a szüleim és Robert nem bukkan fel újra, akkor ezeket meg sem tudom? Életem végéig hazugságban akartak tartani? Játszották volna a tökéletes párt és családot miközben ez nem is létezett?  - a végére már kiabáltam. Ekkora csalódottságot még nem éreztem. Hogy titkolhatták el ezeket a dolgokat 20 éven keresztül? Azt hitték, hogy ha nem beszélnek róla és nem emlegetik, akkor olyan mintha meg sem történt volna? Ezt nem tudom elhinni.

•          Nyugodj meg Kris, kérlek! – szólt rám finoman Bella.

•          Azt nem tudom, hogy elmondták volna e valaha is nektek, de én is csak azért meséltem el, mert a történtek miatt jogod van tudni az igazságot. Ha kell mindezt Robertnak is elmesélem, hogy végre békén hagyjon titeket. – mondta határozottan.

•          Arra semmi szükség, majd mi elmondjuk. – mondta neki Bella, mert én képtelen voltam megszólalni.

•          Kristen ha bármire szükséged van, vagy ha még szeretnél tudni valamit, akkor nyugodtan keress meg. – mosolygott rám. Szótlanul bólintottam, majd felálltam a kanapéról.

•          Szerintem ideje mennünk. – szólaltam meg rekedt, halk hangon és Bella felé fordultam.

•          Jól van, mehetünk. – épp ahogy ezt Bella kimondta megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Ez biztos Jackson. – gondoltam magamban. Neki adtam meg a számomat utoljára méghozzá tegnap este.

•          Igen tessék! – vettem fel a telefont.

•          Kris? Itt Jack! Itt vagyunk a ház előtt.

•          Rendben, máris megyünk. – válaszoltam, majd kinyomtam a telefont. – Itt vannak. – néztem Bellára. – Köszönjük a segítséget Mr Smith. A stúdióban találkozunk. Viszlát! – köszöntünk el tőle, majd elindultunk a kapu felé, ahol már egy szürke autó várt minket. Egyből észrevettem Robert döbbent és megviselt ábrázatát és Jacksont. Odaérve beültünk a hátsó ülésre és kínos csend telepedett az autóban.

•          Megtudtatok valamit? – kérdezte Jack.

•          Igen! Elég sok mindent. – válaszolta helyettem Bella, mert a gombóctól a torkomban nem tudtam megszólalni. – És ti? – kérdezett vissza barátnőm.

•          Mi is! Akkor most merre? – érdeklődött Jack.

•     Mehetnénk hozzánk, ott legalább nyugodtan tudnánk beszélni, Kellan és Ashley úgysincs otthon. – vetette fel az ötletet Bella és kérdően nézett rám. Megadóan bólintottam majd megmondta a címet és elindultunk.

Az úton egy árva szó sem esett közöttünk. Mindenki a gondolataiba merülve bámult ki az ablakon. Még mindig nem tértem észhez. Mindenre gondoltam csak épp erre nem. Anyám volt a példaképem egészen idáig. Olyan akartam lenni, mint ő. Erre kiderül ez a történet és minden összeomlik. Az életem fenekestül felfordult. Ránéztem az elől ülő Robra, aki szintén a gondolataiba merülve bámulta az elsuhanó tájat. Erős volt a gyanúm, hogy ők is megtudtak valamit. Remélem, minél hamarabb le tudjuk zárni ezt az ügyet és elfelejthetjük ezt az egészet és Rob is fel hagy ezzel a megbosszulom a szüleimet ért sérelmeket dologgal. Egy bő fél órás, néma csendben eltöltött út után megérkeztünk hozzánk. Kiszálltunk, majd a lakásba érve elfoglaltuk a nappalit. Én, hogy kezdjek valamit magammal kimentem a konyhába, hogy főzzek egy kis teát, kávét és kerítsek valami harapnivalót Miután végeztem egy tálcával egyensúlyozva értem be a nappaliba, ahol már csak rám vártak.

•          Hoztam nektek egy kis teát, kávét meg rágcsálni valót! – tettem le az asztalra.

•          Köszönjük!  - mosolygott rám Jack, de nem tudtam viszonozni. Nem voltam mosolygós hangulatban.

•          Szóval ti megtudtatok valamit? – kérdezte a fiúkat Bella. – Mert mi meghallgattunk egy történetet.

•          Igen találtunk valamit. Illetve Robert édesanyja is a segítségünkre volt. – nézett a még mindig szótlanul üldögélő barátjára. – Robert! – szólította meg. Az említett felemelte a fejét és előkotort a táskájából egy mappát, majd még mindig egy szó nélkül átadta Jacksonnak. – Ezt a mappát adta nekünk Rob anyja, amiben szóról szóra le van írva, hogy az apád megvásárolta a cégből John részét, vagyis eléggé megnövekedett a számlájukon lévő összeg. Erről még Elizabeth sem tudott csak John halála után talált rá a mappára, amihez hozzá volt tűzve egy papír, amire a szerencsejátékos időszakáról voltak feljegyzések, amiket magának vezetett. Ebből derült ki, hogy a vagyonuk több mint felét elkártyázta és ebből erednek illetve eredtek az adósságok nem pedig azért, mert apád kisemmizte őket. – ismertette velünk a papírok tartalmát.

•          És Elizabeth tudja, hogy miért vásárolta ki Lucas John részét? – kérdezte barátnőm.

•          Igazság szerint csak sejtései vannak és ezek után szinte biztos abban, hogy John becsapta és valami komoly dolog áll a háttérben. – fejezte be Jack. – Kristen jól vagy? – kérdezte tőlem óvatosan.

•          Nem Jack, semmi nincs rendben! – csattantam fel ingerülten.

•          Van olyan érzésem, hogy ti többet tudtatok meg. – sóhajtott fel a reakciómból következtetve.

•          Nagyon jól sejted. – válaszoltam kicsit higgadtabban. – Kényelembe helyeztétek magatokat? – kérdeztem gúnyosan. – Ez egy hosszú mese lesz. – fújtattam, majd bele kezdtem a mesélésbe. Szinte szóról szóra idéztem fel Mr Smith szavait és közben iszonyat nagy fájdalmat és csalódottságot éreztem ismét. Mikor belekezdtem a mesélésbe még csak Jackson figyelt rá, de ahogy haladtam előre Robert is megtisztelt a figyelmével és feszülten és mérgesen hallgatta a családjaink történetét. A történet előrehaladtával azonban egyre döbbentebb arcot vágott. Minden egyes mondatot elismételtem és egy apró dolgot sem hallgattam el előlük. Mikor befejeztem egy jó ideig némaságba burkolóztunk. Ránéztem a fiúkra és mind a ketten teljesen le voltak döbbenve. Életemben eddig most harmadjára látom Robertet, de a mindig magabiztos, bosszúszomjas, gúnyolódó férfi helyett most egy megtört kisfiút látok magam előtt. Még egy kis sajnálatot is éreztem, de gyorsan elsöpörtem ezt az érzést, hiszen kristálytisztán emlékszem, hogy mennyire tönkre ment az életem miatta. Elsőként ő volt az, aki megtörte a csendet. Rám nézett és hirtelen hátrahőköltem attól a tekintettől. Olyan fájdalom volt azokban a csokoládébarna szemekben, hogy kedvem lett volna megölelni és megvigasztalni, de persze nem tettem. Miért is tettem volna?

•          Sajnálom! – suttogta mélyen a szemeimbe nézve és éreztem, hogy komolyan is gondolja. Ezzel azonban még nincs elfelejtve minden. Ahelyett, hogy megszólaltam volna csak bólintottam, jelezve, hogy elfogadtam a bocsánatkérést. – Jack szerintem itt az ideje, hogy menjünk. – fordult az említett felé.

•          Rendben van. – állt fel Jack is. – Holnap felhívhatlak? – kérdezte tőlem.

•         Szerintem várjunk pár napot. – mondtam neki. – Még Kellannal is meg kell ejtenem ezt a beszélgetést és az sem lesz egy sétagalopp. – sóhajtottam fel. Az lesz még egy kemény menet. – Majd megkereslek én. – mosolyogtam rá, mire bólintott egyet. – Viszlát, Robert! – fordultam a másik felé, hogy elköszönjek. Na persze tartva a három lépés távolságot.

•         Viszlát Kristen! – suttogta ő is, majd Bella kikísérte őket. Mikor Bella visszaért közöltem vele, hogy elmegyek lefeküdni.

•          Jól vagy? – kérdezte tőlem mielőtt még felmentem volna az emeletre.

•          Minden oké csak fáradt vagyok! – majd adott egy puszit az arcomra és felengedett a szobámba.

Felérve vettem egy forró zuhanyt, majd bedőltem az ágyba, de még sokáig nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam és megállás nélkül a történtek jártak az agyamba. Reméltem, hogy most már végre nyugodtan élhetünk. Nem is sejtettem, hogy mekkorát tévedek.